ZENE

A zene szeretetét az anyatejjel szívtam magamba. Olyan családba születtem, ahol mindenki játszott valamiféle hangszeren, ezért aztán rendszeresen adtunk elő otthon kamarazenét, környezetünk, szomszédságunk legnagyobb örömére. Én a csellót kedveltem leginkább, de hamar kiderült, hogy a lányok jobban szeretik a gitár hangját, ezért sürgősen átváltottam erre az örökifjú hangszerre. Ebben az időben a Beatles futott a nagyvilágban, itthon pedig az Illés. Azután jöttek mindenféle áramlatok, és egyszercsak megjelent a folklór is. Éjszakánként a rádió hosszúhullámú adásaiban keresgélve egzotikus balkáni zenéket lehetett találni, izgató aszimmetrikus ritmusokkal, ismeretlen hangszínekkel. Akkortájt éppen zavargások voltak Dél-Amerikában, és az onnan menekülő chilei indián zenekar, az Inti Illimani zenéje fergeteges hatással volt ifjúkorom lelkivilágára. Próbálkoztam zeneszerzéssel is; Arany János balladáit igyekeztem hangzó keretbe foglalni. Az Árva fiú, a Vörös Rébék, a Népdal, és még néhány mű hangzott föl akkoriban elnyűtt gitárom hat húrjáról. Mindezt műkedvelőként, ha úgy tetszik: amatőrként műveltem. Ekkortájt ismertem meg a magyar dudát és dudazenét, ami olyan hatással volt rám, mintha évszázadokkal azelőtt élt őseimmel találkoztam volna. Hozzáfogtam egy igazi bőrduda elkészítéséhez, aminek során megtapasztaltam az öregektől ránk maradt igazságot:

„Aki dudás akar lenni

Pokolra kell annak menni”

Kozák József - eMeRTon díjKözben kitört a táncházmozgalom, és ebbe magam is belesodródtam. Ősi magyar hangszerünk, a bőrduda feltámasztásáért, újraélesztéséért tett sziszifuszi fáradozásaim jutalmaként 1978-ban kiérdemeltem a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ekkor a kortárs könnyűzene is érdeklődött a különleges népi hangszerek iránt, így dudám hangja megszólalhatott Szörényi Levente szólólemezén, a Szarvasűzés című számban. A színházak is megnyíltak a folklór felé, így lehettem a Magyar Nemzeti Színház egyik produkciójának „pokolbéli dudása”, a Várszínházban többszázszor sikerrel bemutatott Csíksomlyói Passióban. Ezután a zenélés már nem csak műélvezet volt számomra, hanem a megélhetés forrása is. A Jánosi együttes tagjaként szereztem működési engedélyt, mint dudás szólista, amit az Országos Filharmóniai Társaság állított ki. Később a mindenütt kötelező ORI engedélyt is beszereztem. Ezután jött a Táltos együttes korszaka. Azután pedig a Süvöltőé. A Süvöltő együttest azért hoztam létre, mert olyan zenei élmények feszültek bennem, amelyek mindenáron napvilágra kívánkoztak. Jó zenészeket találtam ehhez, így megindulhattunk a nemzetközi siker felé. Módomban állt szerzeményeimet Európa számos fesztiválján bemutatni, és — többek között — ennek köszönhetően 1997- ben elnyertük az eMeRTon díjat, mint az év legjobb folkegyüttese Magyarországon. Közreműködtünk a Honfoglalás című film zenéjének felvételein is.

HANGSZER Saját készítésű hangszeren tanultam meg dudálni, azután pedig készítettem még jó néhány hagyományos, bakfejes bőrdudát. Közülük egyet a Magyar Néprajzi Múzeum megrendelésére.

Közben más fúvóshangszerek készítésével is megpróbálkoztam, és eredménnyel kísérleteztem régi korok hangszereinek rekonstruálásával. A múlt mellett a jövő is érdekelt, próbáltam alakítgatni, korszerűsíteni a hangszereket. Egyik fontos célom az volt, hogy minél szélesebb kör számára lehetővé, és élvezhetővé tegyem a dudazenét. Ezért fejlesztettem ki a membránsípos dudát. Ezt akár kisgyerekek is használhatják, kitűnően alkalmas tanuló hangszernek. A Magyar Hangszerész Szövetség ezt a munkálkodásomat nívódíjjal jutalmazta.

KUTATÁS

A hangszerek készítésén és a rajtuk való zenélésen kívül mindig is érdekelt azok rokonsága és eredete. Dudások nyomát kutattam a Kárpát-medence egész területén a Zobor-vidéktől az erdélyi hegyeken át a vajdasági, bácskai térségekig. Bartók Béla gyűjtéseit ismételtem meg Hunyad megyei román dudásoknál, és Nagykikinda térségében gyűjtöttem a Nagy-Magyarországra települt szerbek dudazenéjét. Ekkor kezdtem fölismerni azt a valamikor egységes kultúrát, amit a hun-magyar népesség alkotott, és tartott fönn Európa közepén egészen a közelmúltig.

Kutatásaim eredményeként ősi hangszereket rekonstruáltam, és megrajzoltam a bőrdudák és a furulyafélék családfáját. Közben érdekes kultúrtörténeti ismereteket szereztem, melyek jobbára éles ellentétben álltak az éppen aktuális tudományos állásponttal. Mind nagyobb figyelmet fordítottam a magyar nyelvre, annak ősiségére mivel meggyőződésem szerint a nyelv szorosan összefügg a zenével, a zene pedig a hangszerekkel. Eddig publikált írásaimat itt a Kiadványok menüben olvashatják el.